Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Batthyány Fülöp bemutatása

2011.01.18

 

BATTHYÁNY FÜLÖP

A magyar tudomány és kultúra kiemelkedő támogatója Batthyány Fülöp, akinek az emlékét azonban valami érthetetlen okból nem ápolja az utókor. Szinte hihetetlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levéltárának dokumentumai szerint a „tudós társaságban” soha senkinek nem jutott eszébe, hogy valamicske díjjal, címmel, kupával jelet állítson a „szelíd herceg” nagylelkű adományának. Elvitathatatlan tény pedig, hiszen az Akadémia fölállításáról szóló 1827. évi törvény külön cikkelyben örökíti meg az adományozók neveit, hogy Gróf Széchenyi István 60 ezer forintja mellé Herceg Batthyány Fülöp odatette a maga 50 ezer forintját. Éppen akkora összeget, ami nem sértette az első felajánlót, miután öccse is adott tízezret. Amikor a Magyar Tudós Társaság ténylegesen megkezdi működését, még számon tartják a kettes számú alapítót: 1831. áprilisában József nádor személyesen küldi el Fülöp hercegnek az alapszabályt. A levél címzettje Vas megye örökös és valóságos főispánja, királyi kamarás, a nemesi felkelők ezredes kapitánya. Mindenek előtt azonban a Battyány család feje, hatalmas birtokok ura, akiben egyformán buzog a hazaszeretet és az uralkodó személye iránti hűség.

Batthyány Fülöp Bécsben született 1781-ben, de gyermek és ifjú korában sok időt töltött a család Vas megyei birtokain, többek között Körmenden, ahol fényes udvartartást alakítottak ki a felmenői. Apja szívesen tartózkodott családjával a Rába parti várkastélyban, ahol színház működött, képtár és fegyvergyűjtemény emelte a főúri család rangját. A várkertben lampionos táncmulatságokat rendeznek, a mezővárosban serház, kávéház, biliárdterem, teke áll az uradalom alkalmazottai és a városi kereskedők, polgárok, katonatisztek rendelkezésére. Körmendről könnyen elérhető Szombathely, Sopron, Zágráb, Grác és Milánó, közel egyforma távolságra esik Bécs és Buda. Fülöp ifjúkorában magasan ragyogott a Batthyányak csillaga. Egész Nyugat-Magyarországon elevenen élt a birtokszerző, könyvgyűjtő Ádám gróf emléke. Büszkén emlegették Lajos Ernő fényes pályafutását, aki kancellár tisztét letéve hazatért, hitbizományt alapított, majd az ország nádora, az országos levéltár megalapítója lett. Sokra tartották a nádor fivérét, Károly generálist, aki nevelője volt a kalapos királynak és hercegi címet nyert Mária Teréziától. Híresek voltak a nádor fiai, József, az esztergomi hercegprímás, a művészetek és a nemzeti iskolaügy pártolója, valamint Tódor, a műszaki zseni, aki a vízzel szemben úszó hajójával lett közismert. Sokat tanult tőlük Lajos herceg, Fülöp apja, aki felvilágosult elme, korának egyik legműveltebb főura volt.

Kiemelkedő személyek, érdemdús ősök példáját követte Fülöp, akire 1806-ban, apja váratlan halála után rászakadt a család történelmi öröksége, évszázadokon át felhalmozott vagyona, országos küldetése és a haza iránti kötelesség. Hamarosan átvette apja ezredét a napóleoni háborúk kellős közepén. Nevében a vasi főispáni feladatokat Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója látta el. Ez a körülmény magyarázatul szolgál arra, hogy a múzeumnak ajándékozza a körmendi kastély kertjében 1812-ben talált 14. századi kincsleletet. A háborús idők után birtokait igazgatja, külföldi utazásokat tesz és megjelenik közélet porondján, fontos szereplője az Országgyűlésen folyó küzdelmeknek. A király kérésére1825-1832 között személyesen látja el Vas megyében a főispán feladatait. Széchenyi István és mások is számíthatnak rá, nagylelkűsége határtalan. Sokan fordulnak hozzá támogatásért, állásért, segítségért. A Dunántúli Színjátszó Társaság kosztümökre kér pénzt, és elkéri a körmendi színház kellékeit. Iskoláknak, kórházaknak adományoz, segíti létrehozni a vakok intézetét. Támogatja az özvegyeket és árvákat. Téglagyárából kedvezményes áron látja el a tűzkárosultakat. A tűzesetek megakadályozására komoly városrendezési intézkedéseket dolgoztat ki szakembereivel, részese lesz új városképek kialakításának. Bécsben él, de gyakran látogatja szerte a Dunántúlon fekvő birtokait. Intézői, igazgatói mindenről pontosan tájékoztatják, rendszeres számadásokat kér, válaszleveleiben intézkedik, utasít. Családi kötelességének érzi a magyar nyelv ügyének ápolását. Dédapja, az „utolsó magyar nádor” példája nyomán tettekkel mozdítja elő a magyar nyelv ügyét. Elrendeli, hogy uradalmaiban magyar nyelvű legyen a gazdasági ügyvitel. Az átállást úgy segíti elő és teszi megkerülhetetlenné, hogy német-magyar nyelvű gazdasági szótárt jelentet meg, ezzel becses emléket állít a nyelvtudománynak. 1848-ban már idős ember, de a pesti forradalom után szerepet vállal a megyei bizottmányban.

A szabadságharc után visszavonult, 1870-ben halt meg agglegényként. Hosszú élete során áldozatkészsége legendássá vált, példája erőt adhat ahhoz – szavait kölcsönözve –, hogy a hon oltárára áldozat adóját a nemzet minden fia letehesse.

H. L.